Dömök Elíz: Ujjlenyomat
című könyvét tartom a kezemben.
Ez az első nyomtatásban megjelent könyve a
szerzőnek. A korábbi írásaiból válogatott alkotásait tartalmazza a kötet. A
hatvanadik születésnapjára, meglepetésként,
a gyermekei adták a kezébe.
Umberto
Eco: A rózsa neve) című könyvéből választotta ehhez a mottóját:
Így
hangzik: ”Egy könyv olvastán ne azt kérdezzük,
hogy a könyv mit mond,
hanem
hogy mit akar mondani.”
Most
néhány gondolatot a könyv előszavából idézek, Horváth - Hoitsy Edit tollából.
„Nagyon
találó a fenti cím, mivel az ujjlenyomat az identitás kétségtelen bizonyítéka.
Ilyen a vers is, a próza is, ha önálló, hiteles alkotás! Elíz könyvében a
versek-prózák sora „az emberélet útjának felén” kicsivel túl, tapasztalatokkal
a háttérben, ezzel a szándékkal állt össze kötetté. Így lett témaköre gazdag,
sokirányú, sokszínű. Jellemző rá a bonyolult összefüggések felismerése. Látásmódja
visszatekintő, de a jelenre is figyelő, a jövőt is kitapintani képes. Összegző
és elemző módon igyekszik közölni mindent, ami számára fontos és felfogható a
tág univerzumból és a maga személyes szűkebb világából.
A
versek formája nagyobbrészt kötetlen, talán mert Elíz számára a kifejezés
teljességére való törekvésben ez nyújt nagyobb lehetőséget. A szabályok
korlátozzák, leghatásosabb versei különböző szabadvers-típusok, a kötöttek
közül a legtöbb szótagszámláló és nem szótagmérő forma.
Prózája
meggyőző, témaválasztása figyelemreméltó, mondatalkotása lendületes, szókincse,
kifejezésmódja árnyalt. írásai tiszták, világosak, egyenes, következetes
gondolatmenettel, konklúzióval. Érzelmessége őszinte, kerüli a hatásvadászó
szentimentalizmust. Prózai munkái éppúgy nevezhetők ujjlenyomatnak, mint a versei. Ezért megnyerők, hitelesek.
Ezek
a jellemzők pedig napjainkban – a stílusbeli szépségek mellett – igazi erénynek
számítanak!”